Kávéházi esték 2017
2017 augusztus 12 PDF Nyomtatás E-mail
Share

Négy estére ismét megtelt a Városháza csodálatos, mediterrán hangulatú belső udvara szépkorúakkal. Bizony ma is aktuális a régi sláger: „Nem csak a húsz éveseké a világ...”
Így gondolta ezt Boros Gyula idősügyi referens és a Senior Center is, hiszen idén ismét megrendezte az immár hagyományos Kávéházi estéket a Városháza udvarán 2017. július 20-23-a között.

Négy estére ismét megtelt a Városháza csodálatos, mediterrán hangulatú belső udvara szépkorúakkal. Bizony ma is aktuális a régi sláger: „Nem csak a húsz éveseké a világ...”
Így gondolta ezt Boros Gyula idősügyi referens és a Senior Center is, hiszen idén ismét megrendezte az immár hagyományos Kávéházi estéket a Városháza udvarán 2017. július 20-23-a között.

Egy gombostűt sem lehetett leejteni a négy este során, minden nap teltházas, jó hangulatú, színvonalas produkcióknak lehettünk részesei. Köszönet érte Szeged város vezetésének, Dr. Botka László polgármester úrnak, aki támogatta a programot. És köszönet a szervező Boros Gyulának, aki időt és energiát nem kímélve, szívügyeként dolgozott a rendezvény sikeréért. Köszönjük a közgyűlés képviselő asszonyainak, Kardos Irénnek, Szécsényi Ferencnének és Dr. Szondi Ildikónak, hogy esténként velünk tartottak és beköszönő gondolataikat, érzéseiket megosztották velünk.

Az első napon a szegediek nagy kedvencét láthattuk a színpadon, a Molnár Dixieland Band tagjait. Magyarország egyik legrégebbi és legismertebb jazz-formációját nem kell a szegedieknek bemutatni. Az 53 éves zenekar Európa és a Világ számos országában játszott már, neves szólistákkal léptek fel, lemezfelvételek, rádiófelvételek, külföldi és hazai jazz-fesztiválok sora jellemzi művészi tevékenységüket. Az együttes vezetője, az alapító Dr. Molnár Gyula vidám, humoros felkonferáló szövegei között élvezhettük a színvonalas dixi muzsikát, melyet a közönség vastapssal hálált meg.

 


A második este műfajt váltottunk, hiszen a rendezvény nem titkolt célja, hogy minél több zenei műfajt mutassunk meg a színpadon. Ezen az estén a francia sanzonok világába kalauzolt bennünket két fővárosi színész-énekes, Siménfalvy Ágota és Farkas Gábor Gábriel, és az őket zongorán kísérő Neumark Zoltán és a harmonikás Berecz Péter. Igazi párizsi hangulatot varázsoltak a színpadra. Az ismerős dallamokat hallgatva egész este a Szajna partján éreztük magunkat, amint andalogva sétálunk Párizs utcáin vagy éppen a művésznegyedben, a Montmartre-on.

 


A harmadik este – ahogy az már lenni szokott – ismét műfajt váltottunk. Aznap a Rajkó Zenekar kiváló zenészei voltak a vendégeink és három nagyszerű magyar nóta énekes művész, Koós Éva, Fehér Eszter és Bokor János. Ezzel a produkcióval szerettünk volna tisztelegni Szeged híres prímása Fehér Poldi előtt, akire méltán lehetünk büszkék, hiszen szegediként az 1889. évi világkiállításon kirobbanó sikert aratott, s elnyerte a népzenei I. díjat és a világkiállítás diplomáját is. A Rajkó zenekar profizmusa ismét elvarázsolt bennünket, a prímások Suki István és Fehér Gyula csodálatos hegedűjátékát a Pacsirtában ámulva hallgattuk. A nótaénekesek pedig igazi fergeteges, mulatós hangulatot idéztek a színpadra. Szinte nekünk is táncolni támadt kedvünk.

 

 


Az utolsó napon (milyen gyorsan elszállt ez a néhány este!) az algyői Parlandó Énekegyüttes volt a vendégünk. Műsorukban ötvözték az előző esték műfaji sokszínűségét, hiszen felsorolni is nehéz lenne repertoárjukat, közel 150 közismert operett, sanzon és filmsláger közül válogatják össze műsorukat. A tavaly 15. születésnapját ünneplő együttes az általuk képviselt zenei műfaj iránti végtelen alázattal, tisztelettel és szeretettel adta elő a szebbnél szebb örökzöld dallamokat, melyeket a közönség együtt dúdolt, énekelt velük. Az est vendégei voltak még Ács György bárzongorista és Kállay Etus énekes, akik a régi Szeged zenei hangulatát idézték fel. Őket hallgatva szinte megelevenedett előttünk a régi Hungária és más régi szegedi szórakozóhelyek képe, melyek régen a bárzene hangulatos otthonai voltak.

 


„Nem vagyunk tanult énekművészek, csak szívünkből dalolók!” - mondta a Parlandó énekegyüttes vezetője, Fábián Péter. Ez a „szívből dalolás” érezhetően eljutott minden szívbe ott a Városháza udvarán, és amikor az est végén felállva mindenki együtt énekelte Seress Rezső feledhetetlen slágerét, érezhető volt ez a varázsos hangulat:

            „Szeressük egymást gyerekek,
            A szív a legszebb kincs.
            Ennél szebb szó, hogy szeretet a
            A nagyvilágon nincs.
            Az élet úgyis tovaszáll,
            A sír magába zár.
            Szeressük egymást gyerekek,
            Hisz minden percért kár!„

 

Keressen bennünket a Facebookon is!

Képekből ízelítő

Klubjaink